Pontos cím
2151 Fót, Fáy Sétány

Környezet leírása
Fót Budapesttől 10 km-re, északkelet irányban, a Cserhát hegység nyúlványai, a Gödöllői dombság és a Pesti síkság által határolt területen fekszik. A természeti szépségekben gazdag, változatos arculatú terület egy része tájvédelmi körzet. Az étterem teraszáról látható gyönyörű panoráma mindenkit elvarázsol.

Megközelíthetőség
Az étterem az Mo-ás,M2-es és M3-as autópálya közelében,Fóton, a Somlyó domb tetején helyezkedik el.Autóval könnyedén megközelíthető. Az étterem mellett ingyenes parkoló található.
A Nyugati pályaudvarról óránként (csúcsidőben fél óránként) indul vonat Veresegyház-Vác irányába, amiről Fótfürdő megállónál leszállva, onnan kb. 10 perces sétával juthatunk el az étterembe.
A távolsági busz közlekedés is igen jó, Fótra beérve a Somlyó dombon felfelé sétálva egy kb. 30 perces kényelmes túrával elérjük az éttermet.

Részletes leírás
Az étterem egy igazi kultikus találkozóhely: már a reformkor nagyjai is itt folytatták világmegvátló beszélgetéseiket. 1842. október 5-én itt készült az első fröccs, és a híres somlói (eredeti nevén somlyói) galuska a fóti Somlyó dombról kapta a nevét, ahol az étterem áll. A ropogós libacombtól a mangalicatarjáig sokminden megtalálható az étlapon, de a napi ajánlatokkal kiegészítve mindenki talál kedvére valót!
Somlói vagy somlyói?
A somlói galuska a magyar cukrászat egyik legismertebb készítménye. Az 1950-es évek végén a Gundel étterem legendás fôpincére, Gollerits Károly találta ki, a megvalósítás azonban Szôcs József Béla cukrászmester érdeme volt. Az új desszerttel, az 1958-as brüsszeli világkiállításon, nagy sikerrel és szakmai díj elnyerésével szerepelt. A nevet is ô adta a süteménynek, méghozzá a Fóti-Somlyóról, amelynek lábánál évtizedek óta élt. A név hogyan lett somlyóiból somlói? A cukrászmester elmondása szerint a brüsszeli világkiállításon a sajtó elírta a desszert nevét, és így somlóiként vonult be a köztudatba ez a mára hungaricumnak számító büszkeségünk.

Legenda a fröccs eredetéről
1842. október 5-én Fáy András présházához vendégek érkeztek szüretre. Aki csak egyszer is betért ide, tudta, hogy errefelé a lélek és a szív feltöltekezik, a test pedig kellemesen elernyed. E kettősség titka nem csupán a hely klímájának volt köszönhető, de a soha ki nem apadó boroshordónak is. A magyar embernek szüret alkalmával kötelessége volt inni; máskor pedig elvárás. Egy présházban a bort visszautasítani pedig olyan volt, mint kesztyűvel arcon legyinteni a házigazdát. A fent említett vendégek azonban nem abból a verekedősfajtából valók voltak. Egyikük, Vörösmarty Mihály, mondhatni hivatásból kedvelte az italt. Jedlik Ányos ellenben - a legenda szerint - inkább a dinamót forgatta, mintsem pohárban a bort, így aztán, sorsán könnyítendô, feltalálta a szódásszifont, és az új találmányt azon nevezetes októberi napon be is mutatta. „Vörösmarty volt az első vállalkozó. A tudós fizikus egy hosszú poharat félig töltött borral és varázspalackjából belefröccsentette a szénsavas vizet. A feltaláló az újféle ital felé mutatott – Íme a spritzer. Vörösmarty felemelte a poharat és azonnal átkeresztelte: – Spritzer? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve. – És magasra emelte a habzó poharat. Erre már a többiek is töltötték és vegyítették az italt."(Hegedűs Géza: A világmindenség első fröccse)